1. kötet
Olvass bele!
A tartalom…
Debóra Nado egy fiatal, kisvárosi lány, aki a nagymamájával él. Nagy álmokat szövöget az életével kapcsolatban, majd egy nap elhatározza, hogy lépéseket tesz. Kilép a komfortzónájából és így ismerkedik meg egy szerkesztőség vezetőjével. A férfi közvetlen és szimpatikus. Vajon eléri célját és meg tudja valósítani az álmát? Tud-e nyitott lenni az adott lehetőségekre?
A kezdet…
„Minden nap egy új esély” – mondták…
Ezzel szemben én savanyú képpel állítottam be dolgozni. Azzal kezdődött, hogy a reggel egyáltalán nem a legszebb és legnyugodtabb környezetben zajlott. Elaludtam, így kapkodva rángattam magamra, ami épp a kezem ügyébe került, hogy elinduljak „álmaim” munkahelyére. A nagy sietségben a trolin magamra öntöttem a forró kávét és modortalan, lökdösődő, unalomtól meggyötört emberek során át vergődtem el odáig. Átlagos nap volt jegyzeteléssel. Kiszolgáltam a vendégeket és borravalót is kaptam. Ettől azért kezdett oldódni az aznapi morcos hangulatom. A barátnőm is a pubban dolgozott, így, ha kicsit késtem, fedezett valami idétlen szöveggel a főnöknél.
– Venned kéne egy normális órát, hogy időben fel tudj kelni – mondta mérgesen Detti.
– Ha lenne, nem lenne okod megszidni – válaszoltam neki roppant elegánsan.
Detti mosolygott ugyan, de korholó pillantása árulkodó volt. A délelőtt további része lazább lett, mivel a reggeli szezonnak vége lett. Délben egy ismerős arc jelent meg a pub ajtajában. Mindennap ugyanabban az órában jelent meg az asztalomnál. Mosolygós nénike volt, a Nagyim és mindig szívesen jött be, hogy lássa, beértem-e a munkahelyemre, és hogy jól vagyok-e.
– Debóra, remélem, nem mérgelted fel magad reggel nagypapád órája miatt. Mondtam, hogy dobd ki azt a vacakot, semmire sem jó – mondta mosolyogva, kissé aggódón a Nagyi.
– Tudod jól, hogy számomra fontos és amint lehet, megjavíttatom.
Sokatmondóan közöltem igazam.
– Folyton dolgozol, nem jut időd magadra sem.
– Tudod jól, hogy nem tehetek mást, mert, amit keresünk, kettőnkre is alig elég.
– Fiatal vagy, sokra vinnéd, ha követnéd az álmod – nézett szomorúan a Nagyi rám. Eltökélt volt, mint mindig, de nem akartam magára hagyni, hiszen felnevelt.
Az egyik legszebb rész…
– Ugyan, ez csak egy gesztus. Fiatal lány ne járjon egyedül. – Nem kezdtem el vitatkozni, mert tudtam ugyan, hogy egy borsspray van a táskámban, de jobb akkora hagyni, ha tényleg nagy a baj.
Bólintottam egyet és elindultunk. Végigbeszéltük az utat és megtudta, hogy alakult az életem addig. Amúgy nem sokat beszéltem, mert honvágyam kezdett lenni és próbáltam úrrá lenni az érzésen. Nagyi is hiányzott, pedig minden nap beszéltünk. A bejárati ajtónál elköszöntünk egymástól. Rendes volt tőle, hogy elkísért. Nem tudtam, hogy bírtam volna hazáig abban a hidegben. A kiskutyámnál boldogabbat nem is láttam aznap. Körülugrált. Gyorsan ledobtam a cuccaim és indultunk lefelé, hogy kisétálja magát Lezli is. Amint leértünk az utcára, még ott állt a férfi a kapuban.
Rám pillantott, mélyen a szemembe nézett és hirtelen megcsókolt. Hátraléptem és nem tudtam mivel érdemeltem ki a férfi gyengéd vonzalmát. Kellemes élmény volt, igaz, hogy váratlanul ért. Daniel lassan odalépett hozzám, magához vont és lágyan megcsókolt.
Tetszik a történet?
Papír alapú könyv és ebook formában is!